Július 22. - Szerda
Egy idegen szobában ébredtem fel. Nem égett semmilyen lámpa, csak az ablakból szűrődő kis fények lepték be az egész szobát. Körül nézve teljesen normálisnak tűnt, hiszen valamennyire be volt rendezve; az ajtó mellett egy kis szekrényke állt, a falak tele voltak képekkel, amin különféle inspiráló idézetek voltak, a szoba egyik oldalában volt egy nagyobb íróasztal, melyen egy laptop helyezkedett el. Én az ágyon ültem, mögöttem a szobában lévő egyetlen ablak volt. Feltápászkodtam, majd az íróasztal felé vettem az utamat. Leültem a székre, felnyitottam a gép tetejét, majd bekapcsoltam. Gyorsan beindult, egy pillanat alatt jöttek elő a programok és a mappák. Egyetlen egy kép volt mappán kívül, ezért puszta kíváncsiságból megnyitottam. Először egy fiút láttam, egy lánnyal csókolózni. Aztán jobban szemügyre vettem a fotót, és elkerekedett szemekkel, sokkolva ültem a széken. A képen egyértelműen Will volt, és egy számomra ismeretlen lányt csókolt. Jó ég! Miért dobog ettől ennyire a szívem? Miért vagyok bepánikolva? Miért érzem magam becsapva? Miért érzek csak haragot és csalódottságot? Mitől van mindez? Hiszen nem is érdekel ez a srác! Már az elején levettem róla, hogy egy szemét, aki csak átveri a lányokat. Akkor meg mi történik velem?
Gyorsan felálltam, majd az ajtó felé vettem az irányt. Lenyomtam a kilincset, és az udvaron találtam magam. Megcsapott a szél ereje és egyben a nap égető sütése. Hunyorogva, a kezemmel eltakartam a napot, így elém tornyosult jól láthatóan az udvar. Egy nagy füves terület volt, tele volt virágokkal és fákkal. A következő pillanatban egy padon ültem. Nem értettem, hogyan kerültem oda ilyen gyorsan, és hogy hol is vagyok, mert az udvaron nem volt egyetlen pad sem. Nem is az udvaron voltam, hanem egy utcán. Egyes egyedül. Senki nem volt kint ezen a napos délután (-Will? - néztem rá ijedten az illetőre. -Te mit keresel itt?
-Egy padon ülök, C - válaszolt a kérdésemre. Ezt eddig is tudtam.. -És te mit csinálsz?
-Dettó - sóhajtottam. -Mit csinálunk mi itt? - néztem a távolba, miközben a kis szél meglobogtatta a hajam.
-Nézzük a jövőt - mondta, majd elmosolyodott. -Vicc volt.. csak üldögélünk ketten, mert megtehetjük - válaszolt viccesen, mire elnevettem magam.
-Kérdezhetek valamit? - szólaltam meg, mert eszembe jutott valami, még a laptopból. Aprót bólintott. -Ki az a szőke hajú lány, akit a képen csókolgatsz? - kérdeztem meg. Egy pillanatra kérdőn meredt a távolba, majd megszólalt.
-Te vagy az, C - mosolygott. Mikor kimondta, elárasztott a nyugodtság, fogalmam sincs, milyen oknál fogva. Talán nem akartam Őt mással látni, de akkor kivel akartam?
Ebben a világban minden más volt. A nap szüntelenül sütött, nem az a fullasztó meleg volt, hanem kellemes. A fák lomjait és a virágokat enyhén fújta a szél. Probléma nélkül egy padon ücsörögtem Will mellett, Isten tudja, hol. A beszélgetések lágyak voltak, ugyanúgy a mosolygások és a nevetések. Valahogy ez nem tűnt valódinak, mert mindent csak jónak éreztem.
-Mit érzel irántam? - szólalt meg Will a semmiből.
-Miért kérdezed? - kérdeztem vissza zavartan.
-Érdekel.. ha te is akarod tudni, elmondom - nézett mélyen a szemembe, mire bólintottam. -Már az elején teljesen hihető volt, hogy azonnal beléd lehet szeretni.. és én bár nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna, de.. csak azt akarom elmondani neked, C.. - dadogott, mire gondolkodás nélkül megcsókoltam. Pár perces szenvedélyes csókolózásba kezdtünk, nem bírtuk abba hagyni. Nem gondolkodtam, ő sem gondolkodott, egyszerűen történt valami, ami..
-Cloe! - ordította valaki.
-Mi van? - dünnyögtem kómásan.
-Már dél van, nem gondolod, hogy fel kéne kelned? - mászott be mellém Rachel.
-Mi? Dél van? - ugrottam fel azonnal. Ráeszméltem, hogy az egész dolgot csak álmodtam.. Jó ég! Én álmomban élveztem Will csókját!
-Cloe, mikor aludtál el? - mosolygott.
-Csak.. Will-lel voltam. Beszélgettünk, és megcsókolt - mondtam, majd vállat vontam. -Szemét.. azt hiszi, hogy engem is egy csettintésre megkaphat. Jól elfutottam - dicsekedtem, majd ráeszméltem, hogy ez egy igen menekülő döntés volt. Már megint menekülök a problémáim elől..
-Megcsókolt? Te meg elfutottál? Jézusom, mi bajod van, most komolyan? - nézett rám, mire én csak egy kábult pillantást vetettem felé.
-Bagoly mondja verébnek.. - sóhajtottam. -Veled mi volt? - váltottam témát kikerülve a meglepődését.
-Hát.. jól elcsesztem. Utána futottam, és bocsánatot kértem. Frenkie nem igazán értette a bocsánatkérésem okát, mert nem is haragudott rám, azt mondta, teljesen megérti, hogy nem akarok egy olyannal lenni, mint Ő - forgatta a szemét. -De megbeszéltük..
-És? - vártam a végét.
-És.. járunk - mosolyodott el, mire sikítottam egy kicsit örömömben és megöleltem.
-Rachel, ez király - vigyorogtam még mindig. -Aztán sokáig - kacsintottam, mire bólintott.
-Te hogy állsz?
-Kivel? - néztem rá kérdőn, mire megforgatta a szemeit.
-Will - mosolygott. -Ne, nem tagadhatod le, amíg aludtál, egész végig az ő nevét hangoztattad.
-Mi van? - néztem rá ijedten.
-Te még mindig alszol? Mondom álmodban az ő nevét hajtogattad - lökött meg, majd kiment a sátramból mosolyogva. Az arcom felé kaptam a kezem, majd egy jókora pofont lekevertem magamnak. Ha Will újra megcsókol, ezt kapja majd Ő is. Egyébként.. auuu!
Feltápászkodtam, elővettem néhány cuccot, amit fel tudok most venni, majd magammal vittem az öltözőbe. Ugyebár dél volt, és ilyenkor elég sokan szoktak állni a mosdók, zuhanyzók vagy éppen az öltözők előtt, ezért nagyjából fél órát kellett arra várnom, hogy két másodperc alatt felvegyem a ruháimat, majd két perc alatt fogat mossak és felfrissítsem az arcom. Nem számít, legalább kész lettem. Hirtelen megkordult a gyomrom. Bár tömegben álltam, mégis jól hallottam, ahogy a hasam ételt kíván. Szerencsére magammal hoztam a pénztárcámat is, mert gondoltam arra, hogy esetleg megkívánok valamit. A standokhoz mentem, és átgondolva, mit kéne "reggeliznem", beálltam az egyikhez, ahol lehetett palacsintát venni. Tudom, a palacsinta az ász. Nagyjából egy újabb fél óra alatt megkaptam a nutellás habos palacsintámat, amit előszeretettel elmajszoltam állva, egyedül (
Hiperszuper gyorsasággal bezabáltam, majd újabb étel után kutattam, mert ez nekem abszolút nem volt elég. Az egyik hamburgeresnél megálltam, és gyorsan vettem egyet, majd azt is megettem.
A térképekhez indultam, ahol osztogatnak szórólapokat is, ezért elvettem egyet, és megnéztem a mai programot. Bla, bla, bla, bla, koncert, bla, bla, lampioneregetés. Ez a két dolog volt számomra érdekelt, ezért megpróbáltam memorizálni az időpontokat, de inkább jobbnak tartottam, ha elteszem a zsebembe, és ha elfelejteném, megnézhetem. Társaság után kutattam, mert valószínűleg Rachel Freddie-vel volt (
Vágytam egy kis társaságra. És tudtam, nagyon jól tudtam, hogy Ő a sátránál van. Nem tudom, miért, talán csak megérzés, de tudtam.
-Nahát, eltévedtél? - mosolyodott el Will, mikor leültem mellé a pokrócra.
-Lehet - válaszoltam megvonva a vállam. -Unatkozom - vágtam kétségbeesett fejet.
-Ó, minden világos.. - vakarta a tarkóját kelletlenül, mire furcsán néztem rá. -Tudod, unatkozol.. másképp miért jönnél ide? - nevetett gúnyosan.
-Én nem mondtam ilyet - néztem rá ijedten, mire megrázta a fejét.
-Mi történt tegnap? - vágta rá kapásból.
-Te voltál az, nem én - ellenkeztem.
-Te meg elfutottál - forgatta a szemeit.
-Ez a bajod? Hogy elfutottam? Hát, megérdemelted! - váltottam morcira.
-Én megérdemeltem? Miközben csak egy ártatlan..
-Ki ne mondd! Ne merd kimondani! - mutattam fel az ujjam fenyegetőzően. Nagyon ijesztő voltam, remélem. -Azt hitted, hogy engem is a játékszeredként használhatsz, mi?
-Ha így lenne, már rég megtettem volna - mondta, majd gúnyosan mosolygott. -Nem hiszlek el..
-Komolyan, nem értelek - billentettem jobb oldalra a fejem.
-Majd talán megérted - vágta rá.
-Hát.. rendben - hagytam rá. -Nem is értem, hogy fordulhatott meg a fejemben, hogy veled fogok beszélgetni - nevettem, majd elmentem tőle jó messzire. Mi baja van?
Nagyon rosszul viseltem, hogy Rachel nem kísért el mindenhová, mint az árnyékom, mert így mindig egyedül voltam, és nem tudtam senkivel sem beszélgetni. Valahogy a többieket a hátam búbjára sem kívántam, csak a legjobb barátnőmmel akartam egy kicsit lenni. Tudom, tudom.. nem kéne így reagálnom, hiszen már van pasija, és mostantól vele is fog időt tölteni, nem csak velem.. És ezzel nincs is semmi baj. Csak egy kicsit önző vagyok. De azért elég furcsa, hogy egy fesztiválon, hatalmas tömeggel körülvéve akarok ilyesmit.
Leültem az egyik padra, valami srác mellé, és gondolkodni kezdtem. Mi a baja lehet Will-nek? Mármint, izé, amit tegnap csinált, mármint, hogy megcsókolt.. az számomra nem megbocsátható, de lehetnek kivételek. Jézusom, miért sorolom be a kivételek közé? Nem érdemli meg ezt a helyet! Minek csókolt meg az a barom?
-Valami gond van? Nagyon szomorúnak látszol - szólalt meg mellettem a srác.
-Mi? Ja, semmi - ébredtem fel.
-Tudom, egy idegen vagyok.. de látszólag én is egyedül vagyok, mondhatni, szomorúan.. Egy a helyzetünk - mosolygott bíztatóan.
-Hát, van egy srác - kezdtem, majd azonnal elvigyorodott, gondolom, tudta, hogy ezzel kezdem -, akit alig ismerek pár napja, és megcsókolt.. szemét! - dühöngtem, mire furcsán nézett rám.
-Gondolom, bejössz neki, azért csókolt meg.. neked nem jön be? - kérdezte kedvesen.
-De, de, tök helyes, meg jó fej, de mondtam már, alig ismerem Őt - válaszoltam.
-Apácának készülsz, vagy mi van? - röhögött.
-Istenem, dehogyis - forgattam meg a szememet.
-Nyugi, csak vicc volt - nevetett még mindig.
-Jó, jó - mosolyodtam el. -Csak az az ember vagyok, aki nehezen bízik meg az emberekben - mondtam zavartan, majd a kényelmetlen padon kezdtem helyezkedni, hogy valamivel kényelmesebben üljek.
-Tehát, te olyan lány vagy, aki először jól megismeri az embereket, és csak aztán dönti el, milyen kapcsolat lehet közöttük - mosolygott. -Nem csodálkozom, hogy bejössz neki, ritka az ilyen lány.. Tudod, a legtöbben mindenkivel smárolgatnak meg.. meg az.. tudod, mire gondolok - nézett rám, majd nevetve bólintottam.
-Köszönöm - illedelmeskedtem kedvesen. -Igazán aranyos vagy, ilyen fiúból is kevés van - mosolyodtam el.
-Nincs mit... Tudod, az első napon éjjel tökre jól éreztem magam a haverjaimmal meg a barátnőmmel, erre fő oda jön egy lány, és azt kéri, hogy smároljam le, vagy legalább egy puszit adjak neki - magyarázott, mire zavartan nevetni kezdtem, mivel elég ismerős volt ez a helyzet. -Kínos volt, mert ott állt mellettem a barátnőm.
-Jézusom, de gáz - csaptam a fejemre a szemeimet forgatva.
-Az. Egyébként nagyjából úgy nézett ki, mint te, szőke hajú volt, meg zöld szemű.. valójában nagyon hasonlítasz rá - mért végig. És akkor leesett. Hát, persze, hogy én voltam! Basszus.. hiszen Rachel mesélte, hogy miket csináltam az éjjel folyamán, és ha annyira hasonlítok rá, akkor tuti, hogy én voltam. Jézus, inkább ez a gáz! -De kétlem, hogy te vagy az, hiszen nagyon kedves vagy meg jó fej - mosolygott, majd elnézést kértem, és tovább haladtam. Szegény srác..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése